Múlt év szeptemberében mutatta be a Magyarországi Szerb Színház az „Idegenben keserűbb a sírás" című duett drámát Karády Katalin történetéről. A nagysikerű zenés darabot Varga Klári és Rusz Milán színművészek előadásában november 20-án, pénteken 18 órától a Polgárok Házában nézhetik meg az érdeklődők. Az est része a Bor és sanzon elnevezésű sorozatnak, amelynek érdekessége az előadással egybekötött borkóstoló. Ezúttal Tiffán Ede és Zsolt villányi pincészetének nedűit ízlelhetik meg a Karády-rajongó borkóstolók. A Karády-estről a duettben a katonatiszt szerepét játszó Rusz Milánt, a szerb színház ügyvezetőjét kérdeztük. Gajdos Erzsébet interjúja.
– Miért éppen Karádyra esett a választásuk a darab megírásakor?
– Hét éve Varga Klárival a szubrett és a táncos komikus párost játszottuk Vaszary Gábor A meztelen lány című darabjában a Turay Ida Színházban, amikor egy alkalommal a korrepetitor valamilyen okból kifolyólag nem tudott eljönni a próbára. Bevittem a tangóharmonikámat és úgy kezdtünk el gyakorolni, majd eljátszottam Edith Piafnak egy dalát, méghozzá a Párizs hídjai, Ma Párizs hív a szerelmek városa címűt, ami nagyon megtetszett Klárinak. Akkor ott határoztuk el, hogy összeállítunk Edith Piafról egy monodrámaszerű estet, ahol a dalait elénekeljük. Két évbe tellett mire befejeztük a Párizs hídjai című zenés darabot, amelyet közel hat évvel ezelőtt mutattuk be, és azóta már százhuszonnyolcszor játszottuk. Az előadást jelenleg is játsszuk, az Edith Piaf életéről szóló darabnak, most van igazán aktualitása, hiszen idén december 9-én lenne a sanzonénekesnő száz éves. Mindenhol ahol jártunk megkérdezték, hogy mi lesz a következő zenés darabunk. Varga Klárival, egy olyan életúttal rendelkező művészt kellett találnunk, aki hasonlóan katartikus nagyság mind emberi, mind művészi mivoltában, egy olyan dívát, aki megérinti a közönséget. Arra törekedtünk, hogy egy magyar művészre essen a választásunk. Nem kellett nagyon keresnünk, hogy megtaláljuk Karády Katalint.
– Mennyire ismerte Karádyt ezt megelőzően?
– Amikor Karády Katalin ominózus lemeze és a betiltott filmjei megjelenhettek 17-18 éves lehettem. Azonnal megfogott a művészete, első hallásra beleszerettem az örökérvényű dallamaiba, és elkezdtem harmonikán játszani a dalait. Azóta is játszom a dalait, a kedvenceim közé tartoznak többek között: a Gyűlölöm a vadvirágos rétet, a Hamvadó cigarettavég és a Gyévuska.
– Hogyan látott neki a darab megírásához, az est összeállításához?
– Karádyról nem találtam egy monodrámaszerű történeti összeállítást, ezért az életrajzi adatai és a róla szóló írások alapján gyűjtöttem össze az esthez szükséges információkat, valamint elsődleges forrásokból, azoktól, akik még találkoztak vele. Nincs ez időben annyira messze, hogy ne lennének még verbális adatközlők. Például Lórán Lenke személyesen is találkozott Karády Katalinnal, amikor felkerestem elmondta, amit tudott és gondolt a művésznőről. Eredeti dalszövegekkel dolgozunk, ezekért jogdíjakat fizetünk.
– A dalokat mi alapján válogatták, adódtak-e nehézségek ezzel kapcsolatban?
– Sok Karádyról szóló est született az elmúlt évek során, ezért igyekeztünk kihagyni az összeállításból azokat a dalokat, amelyek már sokszor szerepeltek. Nem a rá legjellemzőbb, de a rá jellemző dalokat vettük be az előadásba, azokat, amik igazából kötődnek ehhez a történethez.
– Mi a története az Idegenben keserűbb a sírás című zenés duett-drámának?
– Karády Katalin soha nem akarta elhagyni az országot, nagyon szeretett Magyarországon élni. Az előadás így kezdődik: „Soha nem akartam elmenni innen. Ez a hazám. Szívet cseréljen ki hazát cserél. Bármitörténjék is, itt szeretnek engem és rajonganak értem. Megismernek az utcán és autogramot kérnek. És én adok nekik. Az egyik koncert közben felmászott hozzám a színpadra Makk Joli, a harmadikos elemista kisasszony. Olyan akarok lenni mint te. Küldjél egy fényképet, hogy pontosan tudjam, milyennek kell lennem. El lehet onnan menni, ahol ennyire szeretik az embert, ahol ennyire szeret Makk Joli? És most itt vagyok a határ közelében Szombathely mellett valami bódéban és várom az embercsempészt, aki átvisz minket a határon.” És aztán elmondja, hogy jutott el odáig, hogy elmenjen szeretett hazájából és oda soha vissza ne térjen. Felidézi a körülményeket, a háborút, a Gestapon és a munkásparaszt hatalmon keresztül mindazokat, akik olyan körülményeket teremtettek, amelyben egy művész nem tudott létezni. A darab története két szálon fut, de vegyük Karády történetét. Szibériában egy magyar tiszt, aki Karády Katalinba szerelmes harmonikázásba folytja minden érzelmét, hogy túlélje az ottani elviselhetetlen körülményeket. Hogy ő-e Újszászy István vagy sem, azt döntse el mindenki maga. Karády megérkezik Szombathely mellé egy bódéba, és ott várja az embercsempész teherautót, miközben lepereg előtte az egész élete. Majd megérkezik a teherautó és elmegy, onnantól nem tudjuk követni az életét. Mindenesetre, ami az ő életművének a művészeti része azt Magyarországon hagyta. Már idősen egy-két koncertet adott Brazíliában, Amerikában, de úgy gondolom, hogy legalábbis a közönsége számára, a művész Karády Katalin örökre eltávozott átlépve Magyarország határait.
– Mikor és hol mutatták be a darabot?
– A darab bemutatója múlt év szeptemberében a Magyarországi Szerb Színházban volt, azóta több mint harminc előadást játszottunk vele országszerte. A Magyar Kultúra Napjától kezdve a nyári Kultkikötős produkción keresztül nagyon sok helyen szerepeltünk, a Debreceni Csokonai Színház, - ahol Varga Klári tag – felvette a műsorába. De részleteket is játszottunk belőle.
– Kiknek ajánlják a Karádyról szóló zenésdarabot?
– Tinédzserkortól kilencven-kilencéves korig mindenkihez szól ez a történet, aminek egyik tanulsága, hogy sanyarú körülmények között is lehet csodálatos dolgokat tenni. Egy csodálatos művész története ez, aki embereket mentett a második világháborúban, és emellett egy nagyszerű pályát futott be.
– Mit hallhatunk a november 20-i borkóstolással egybekötött esten a Polgárok Házában? Hogyan épül fel ez az előadás, részleteket adnak majd elő?
– Ez egy komplett színházi előadás, egyben szoktuk eljátszani. Először arról beszéltünk, hogy csak a dalok hangozzanak el 35 percben, de Klári el szeretné mondani az egész darabot. Más a miliő, nem a megszokott színházi körülmények között adjuk elő a Karády-estet, ott fog eldőlni abban a pillanatban, hogy ez mennyire működik, illetve, hogy mennyire lesz vevő erre a közönség.
– Újabb premiert tartottak november 3-án a Magyarországi Szerb Színházban .Kinek az életművével ismerkedhetnek meg a nézők a legutóbbi darabban?
– Karády után Jávor „Pali” utolsó mulatása című darabot mutattuk be, amely olyan eseményeket is felszínre hoz a legendás színész életéből, amelyekről eddig még a színházi berkekben is csak kevesen hallhattak. Csodálatos emberi és művészi teljesítményeket mondhat magának Karády és Jávor is, méltatlan, hogy ennyire keveset foglalkoztunk velük. Nagyon sokan ismerik a színpadi és filmművészeti alkotásaikat, de az életüket már kevésbé, ezt próbáltuk előtérbe helyezni ebben a darabban.
– Beszéljünk a Magyarországi Szerb Színházról, kérem, röviden mutassa be az intézményt, amelynek az ügyvezetője!
– Színházunk huszonkét évvel ezelőtt 1993-ban alakult a Nemzeti Színházban egy kisebbségi fesztiválon, ahol a Szentendrei Evangélium című passiójátékát mutattuk be. Azóta rendszeresen működünk kettős anyanyelvvel, a kortárs szerb szerzőket szerbül és magyarul is játsszuk. Dusán Kovácsevics, a szerb drámaírás nagy gurujának Profi című művét ugyanazok a színészek délután négy órakor eljátsszák szerbül és nyolckor magyarul akcentus nélkül. Azt gondolom, hogy ez egy híd szerepet tölt be, másrészt kielégíti a helyi közösség kulturális és színházi igényeit. Megszületnek ilyen darabok is, mint a Karádyról és Jávorról szóló, ebben egy kicsit a személyes ambícióm is vezet, mert ha csodálatos dolgot tapasztalok, ha emberi nagyságot látok és azt interpretálni kell, akkor nem számít, hogy milyen nyelven adjuk elő azt a darabot.
– Az eddig említett darabokon kívül a műsoron lévők közül, mit tudna még a nézők figyelmébe ajánlani?
– Száz éves a Csárdáskirálynő, 1915-ben mutatta be Kálmán Imre, ebből az alkalomból szerb és horvát nyelven mutattuk be nagy sikerrel. A volt Jugoszláv köztársaság húszmilliós nyelvterületének mi tudjuk kínálni ezt az előadást, ha valaki kéri, illetve meg szeretné vásárolni.
– Sokat turnéznak?
– Nagyon sokat vagyunk úton Szerbiában is, azonban a szerb közösség szórványban él Magyarországon. Én Deszkről származom, de Baja, Pécs, Szentendre és Ráckeve környékén élnek még szerbek. A szerb színjátszásról az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy nem Szerbiában, nem Belgrádban és nem Újvidéken született, hanem Budapesten a Rondellában. Ahol Balog István az akkori magyar színjátszás atyja - rendezőszínész, író, fordító, műfordító - barátja volt annak a szentendrei Joakim Vujicnak, aki Európában sokfelé megfordult, ő úgy döntött, hogy a magyar színjátszás mellett szerb nyelven is kellene darabot bemutatni. 1813. augusztus 24-én itt a közeli Régiposta és a Váci utca sarkán állt a Rondella, a lőportorony, ahol megtörtént az első ősbemutatója a szerb színjátszásnak. Fantasztikus történet ez, hogy magyar gyökerei vannak a szerb színjátszásnak, hogy két kultúra egymás mellett szimbiózisban növekszik.
www.mpee.hu