Hangja versben, prózában és dalban egyaránt szépen szól, játékával igyekszik átadni kultúránk és a magyar nyelv szeretetét, éltetését. Akik használják a nyelvet, azoknak éltetniük kell, különösen az olyan embereknek, akik képesek is szépen beszélni, vallja Császár Angela, a Bánffy György Kulturális Szalon háziasszonya, az egyesület elnöke. A színművészt többek között a kulturális szalonról és a közelgő Versünnep Fesztiválról kérdeztük.
– Hogyan emlékezik a vissza a Bánffy György Kulturális Szalon alakulására?
– Először is a szalon névadójáról, Bánffy Gyuriról hadd mondjak néhány gondolatot. Nagyon szerettem őt, fiatal korom óta együtt dolgoztunk a Magyar Rádióban versműsorokon, előadóesteken. Színházban nem játszottam vele, de talán televíziófilmben igen. Mindig csodáltam és elámultam azon, hogy olyan lendületesen és gyönyörűségesen mondta a nemzethez és az emberek szívéhez szóló szövegeket. Örökre emlékezetes marad Széchenyiként Siklós Olga A legnagyobb magyar című monodrámájában. Emlékszem, amikor Olgával összeállították a Széchenyit, hogy milyen sokat dolgoztak rajta. Mennyi minden jött a felszínre és Gyuri mindent szívott magába, amit vissza is tudott adni, hiszen óriási sikere lett a Széchenyijének. Aztán nagyon nagy szomorúságunkra váratlanul meghalt. Éreztük, hogy kellene valamit tennünk, egy ébresztő irodalmi műsorra gondoltunk, ami kicsit a magyar nyelvet, a kultúránkat, a verseinket, az irodalmunkat, a zenénket és mindent, ami e köré csoportosul, életben tart és közvetít. Molnár Adrienn adta az ötletet, hogy indítsunk egy kulturális szalont. Gyuri, aki ebben az egészben élharcos lehetett volna - mert ő ebben élt, ez volt az ő életfilozófiája - már nem lehetett köztünk. Nekünk ő példakép, és emlékezete így marad meg a leginkább, hogy a szalonnak ő adta a nevét. Nem is választhattunk volna jobbat, mert ő a nemzetet, a hazát, az Istent és a családot nagyon fontosnak tartotta és mindig e köré csoportosította a dolgait.
– Akkor nem esett nehezére elvállalni a Bánffy Szalon háziasszonyának a szerepét?
– Egyáltalán nem. Igaz, véletlenül lettem a szalon háziasszonya, mert ott voltam az alakuló ülésen és megkérdezték a kollégáim, hogy elvállalnám-e. Miért is ne, persze hogy elvállalom, feleltem. A következő összejöveteleken már háziasszonykodtam, ami azt jelentette, hogy bevezettem, köszöntöttem és bemutattam a vendégeket, esetleg verset mondtam. Később egyesületet alapítottunk, mert a szalonnak kellett egy biztos alap, hogy ne ingyen-szereplésre kérjük a művészeket, hanem tiszteletdíjat is tudjunk adni. A Bánffy György Kulturális Szalon egyesületnek én lettem az elnöke, de a lelke, a mozgatórugója Molnár Adrienn.
– Beszéljünk a Versünnep Fesztiválról, nemrég meghirdették a 2016. évi kiírást, már lehet nevezni az eseményre.
– Nagyon örülök, hogy az idei fesztivál a Versünnep Alapítvány, a Bánffy György Kulturális Szalon és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet együttműködésével valósulhat meg. A fesztivált különböző helyeken történő elődöntőkkel és selejtezőkkel indul, a döntő a magyar költészet napja előestéjén április 10-én, szombaton lesz a Nemzeti Színházban. A Versünnep Fesztivál megmozgatja a fiatalokat is, mert eljárunk az iskolákba rendhagyó irodalmi órákat tartani. Kolti Helga, a fesztivál megálmodója nagyon aktívan részt vesz a versünnep megszervezésében és az egyesület munkájában.
– Minek a jegyében hirdették meg az idei Versünnep Fesztivált?
– Hatásos és jól mondható versek közül lehet válogatni, örülhetnek azok, akik az idei fesztiválra jelentkeznek és bejutnak a döntőbe. Tóth Árpád születésének 130. Pilinszky János születésének 95. és halálának 35. évfordulója, Babits Mihály halálának 75. évfordulója, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére hirdettük meg az eseményt. Milyen nagyszerű költők, gondoljunk csak Tóth Árpádra, aki több mint száz éve alkotott és mégis a mai napig annyira élő és igaz, amit leírt.
- Érdekesek a nevezési lehetőségek, hiszen az előképzett résztvevők, mint a színművészek és előadóművészek, valamint a színművészeti egyetemek és szakirányú felsőoktatási intézmények hallgatói mellett van egy másik nevezési kategória a nem professzionális érdeklődők számára.
- Az elmúlt évben is örömmel láttuk azokat, akik nem képzett színészek és nemcsak szeretik, hanem jól is mondják a verseket. Őket mindenféleképpen pódiumhoz kell juttatni és ehhez nagyszerű lehetőség a Versünnep Fesztivál. A jelentkezőket továbbra is várjuk, csatlakozhat minden hazai és határon túl működő iskola vagy civil közösség, amely vers- és prózamondó versenyt rendez a meghirdetett tematikának megfelelően. Egy szakembert delegálunk az adott zsűribe, aki igény esetén, a nap folyamán rendhagyó irodalomórát is tart az iskolában. A verseny időpontját minden intézmény maga határozhatja meg. A versenyek nyertesei közül, a zsűri döntése alapján, az arra kiválasztottaknak lehetőséget kínálunk produkciójuk előadására, versenyen kívül, a hivatásos fordulók valamelyikén.
– A magyar nyelv és irodalom tanároknak nem kis szerepük lehet a felkészítésben…
– Hogyne, ha fiatalokról van szó, mindig megemlítjük a felkészítő tanárokat, mert nagyon fontos hogy foglalkoznak velük, hogy egyáltalán legyen kedvük egy verset megtanulni. Amikor egy fiatal jól mond verset, az azt jelenti, hogy jó tanára van, akitől azt látja, érdemes verset tanulni.
– Milyen különleges vagy emlékezetes élményben volt része az előző fesztiválon?
-– Tavaly Gyulányi Eugénia 100 éves színésznő az előadásával nekem akkora élményt szerzett, hogy nem tudom elfelejteni. Elképesztő és csodálatos előadó-képességgel rendelkezik, nagyon hosszú prózai szöveget mondott kívülről, ami 100 éves korban különleges csoda. Sugárzik belőle az öröm, az életkedv és nagyszerűen ad elő más prózai szövegeket és költeményeket is.
– A Bánffy Szalon Jeles színművészeink címmel új sorozatot indított 2015 őszén. Mit láthatunk, hallhatunk a sorozat soron következő előadásában?
– A március 16-i előadáson Bánffy Gyurira fogunk emlékezni. Néhány kollégát már felkértünk, hogy vegyen részt az esten. Felidézzük az alakját beszélgetéssel, filmrészletekkel, versekkel és lesz bejátszás tőle a saját hangján, mert szeretnénk megmutatni az ő csodálatos előadói készségét.
– Egykori tanítványai már szépen haladnak a pályájukon szokott találkozni velük?
– Ma már ritkábban, de ha látom őket, nagyon örülök, mert egészen kinőtték magukat. Nagyváradi Erzsi nagyszerű színésznő lett, őt a Nemzeti Színiakadémiában tanítottam, az osztályomba járt és nagyon tehetséges fiatal színésznő volt. Aztán később ő kapta Sata szerepét a Villámfénynél darabban, amit Kállay Feri rendezett és a Várszínházban mutattuk be. Szabó Magda Régimódi történetében Jablonczay Lenke szerepét játszotta a Nemzeti Színházban. Nagyon szeretem a másik tanítványomat, Szatmári Attilát, aki fiatal kora óta a Pesti Magyar Színház tagja. Ő volt az, aki a felvételi után, az első tanítási napon bemutatkozásként egy református zsoltárt énekelt el nekem. Sose fogom elfelejteni, mert ehhez nagy bátorság kellett. És nagyon sokan vannak még vidéki színházakban. Amikor találkozunk, akkor mindig nagy örömmel borulunk egymás nyakába. Szinkronstúdióba már nem járok, ott is van néhány olyan tanítványom, akinek a beszéde az én kezem alatt pallérozódott. Például nagy szeretettel emlékezem Fullajtár Andreára és Elek Ferire, akik ma már a Katona József Színház oszlopos tagjai.
– Mondjon a művésznő valamit magáról, például mivel tölti mostanában az idejét?
– Rengeteg mindennel, egyrészt sokat olvasok, verseket válogatok, szövegeket keresek, mindig van olyan aktuális alkalom, amikor kellenek ezek az anyagok, és nem szeretem a régieket használni. Én mindig valami mást szeretek mondani, ehhez pedig sokat kell olvasni, még újságot is és prózai műveket.
– Hogyan és mi szerint keresi az előadásainak a forrásanyagait?
– Amit ad az élet, például most a Napút kiadónak megjelent az évkönyve, amibe az idén hetvenéveseket kérte fel, hogy írjanak saját magukról, a pályájukról, a hetven évükről hetven sort. Nem az a lényeg, hogy ebbe én is belekerültem, hanem, hogy miket olvasok és hogy kik a kollégák. Micsoda rangos névsor ez, úgyhogy érdemes ebbe is beleolvasni! Mindenkinek van egy-két olyan szép gondolata, amit érdemes idézni, megmutatni, továbbadni az embereknek. Innen is lehet meríteni az estekhez és az összeállításokhoz anyagot. Nem jó abbahagyni még hetvenen túl sem a munkát, végül is ez tart életben bennünket. A párom még tanít és vizsgáztat, ő a Szent István Állatorvos-tudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszéken professzor. Nincs is szabadidőnk, az unokázás kitölti az életünket, hamarosan érkezik a harmadik unokánk.
– Milyen felkéréseket vállalt el legutóbb?
– Az első világháborús versekből Nagyváradi Erzsivel készítettünk egy szép estet, ő énekli a világháború idején született dalokat én pedig az eseményeket kommentálom végig versekkel, korabeli szövegekkel, levelekkel. Ezt a műsort mutattuk be az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény Idősek Klubjában, majd Szersén Gyulával Csepelen egy előadást a magyar kultúra napján. Ezeket a felkéréseket örömmel vállalom, az idősekhez elmenni egy műsoros esttel, őket kicsit lekötni, hogy csak nézzenek és érezzék át azokat a dolgokat, amiket mondok, ennél nincs szebb feladat.
Gajdos Erzsébet interjúja