Számtalan sikeres zenés és prózai szerep kötődik Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színművész nevéhez, azonban nem mindennapi élményben lehet részük mindazoknak, akik az „Emlékeim versben, dalban”című új estjét megtekintik november 5-én, csütörtökön este 19 órától a Duna Palotában. A művésznőt ez alkalomból az életútját, a négy évtizedes színészi pályafutását megidéző személyes hangvételű előadói estjéről kérdeztük.
- Mikor és milyen indíttatásból született az ötlet, hogy összeállítsa ezt az estet és megossza legkedvesebb emlékeit a közönséggel?
- Majdnem két évtizede járom már az országot pódium-estjeimmel, vers műsoraimmal. Szeretem ezt a műfajt, ahol nem lehet elbújni a szerepek mögé, hanem mindenféle segédeszközök nélkül, pőrén ki kell állni az emberek elé és úgy adni nekik valami maradandót. Negyven éve végeztem a Színművészeti Főiskolán, jubileumi év ez a számomra, hát úgy gondoltam, összeállítok egy új estet, amelyben egy kis „időutazásra" hívom a közönséget. Végigvezetem őket az életemen, mesélek a gyerekkoromról, a családomról, a konzervatóriumi és a főiskolai évekről, a prózai és zenés szerepeimről, tanáraimról, rendezőkről és a színésztársakról, s mindezt versek és dalok segítségével. Az esten elhangoznak - többek között - Petőfi, Reményik és Weöres Sándor költeményei, valamint áriák, kuplék, nosztalgia dalok és sok-sok musical részlet is.
- Kikhez szól ez az est?
Ez egy személyes hangulatú, rendhagyó est lesz és gondolom, olyan emberek jönnek majd el, akik szeretnek engem és kíváncsiak az életemre, a pályám alakulására.
- Kérem, mondjon néhány szót a műsorban közreműködő partnerekről!
- Természetesen nem egyedül leszek a színpadon. A műsort Erős Csaba, régi barátom és tanár- társam kíséri zongorán, aki minden műfajban otthon van és remek muzsikus.Nagy örömömre elfogadta meghívásomat Posta Victor, a Madách Színház nagyszerű énekes-színésze. Régóta kedvelem őt, de a színpadon partnerek még nem voltunk. Most ezt is bepótolhatjuk, végre énekelhetünk együtt, csakúgy, mint a lányommal: Kisfaludy Zsófiával.
- Zsófi lánya hogyan fogadta a felkérést? Kérem, avasson be minket abba, hogy milyen érzés a lányával együtt fellépni!
- Vele fellépni dupla izgalom, de annál nagyobb öröm! Ilyenkor anya, színésznő és tanár vagyok egy személyben, hiszen Zsófi tanítványom volt három évig. Közvetlen közelről figyelhettem fejlődését és igazi színésszé érését. Ma már a saját útját járja. Játszik az Operett, a Madách színházban, Békéscsabán és turnézik Németországban a Szépség és a Szörnyeteg című előadással. Sokat dolgozik, sikeres fiatal musical színésznő és én nagyon büszke vagyok rá. Ritkán van módunk együtt szerepelni, ezért mindkettőnknek ünnep ez az est.
- Idén több ünnepi pillanatot élhetett át, hiszen magas állami kitüntetésben részesült. Hogyan élte meg, hogy 2015. március 15-én Kossuth-díjas lett?
- Még ma is nehéz elhinnem, hogy pályám elismeréseként, prózai és zenés darabokban nyújtott kimagasló alakításaimért az idén megkaptam a Kossuth-díjat! Amikor a Parlamentben átvettem a szobrot, eltöltött valami végtelen öröm és hála. Ott ültem a kupolateremben és próbáltam úrrá lenni a meghatódottságomon. Hálát adtam Istennek és megköszöntem a szüleimnek, hogy engedték, hogy erre a nehéz, gyönyörűséges pályára lépjek. Ők sajnos már nem élhették meg ezt a boldogságot, de föntről biztosan mosolyogtak....Ezt a kitüntetést a hazámtól kaptam, de márciusban átvehettem még valamit: a Keresztény Kulturális Akadémia Cornélius-díját. Ezt annak a művésznek ítélik oda, aki életével és munkásságával sokat tett és tesz a keresztény szellemiségű kultúra terjesztéséért. Én – gondolom - a Mária Evangéliuma, a Johanna a máglyán címszerepéért és a Reményik Sándor verseiből összeállított estemért kaptam a díjat, amellyel már 13 éve járom az országot.
- Mit jelent az Ön számára, hogy a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagjává választották idén tavasszal?
- Örülök, hogy a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkért arra, hogy legyek a szervezet elnökségének tagja. Ez nagy megtiszteltetés, de nagy felelősség is számomra, ami azt jelenti, hogy a magam művészi területén csak olyat tegyek és adjak az embereknek, ami őket előre viszi, jobbá teszi. Családi életemmel és pályámmal eddig is erre törekedtem, ezentúl még keményebben kell dolgoznom majd. El kellene érnünk azt, amit Reményik Sándor fogalmaz meg az egyik versében: „hogy akarhassuk, amit szeretünk /és váljék valóra, amit akarunk…"Úgy legyen.
Gajdos Erzsébet interjúja - www.mpee.hu